Vártam rád

A játékosok kört alkotnak.

A kezdő játékos ránéz valakire, s azt mondja a kiválasztottnak: „Vártam rád.”

A kiszemelt ránéz valaki másra, s azt mondja: „Nem mentem”.

Az új kiszemelt ugyancsak kiválaszt magának egy új embert, s megerősíti: „De vártam rád.”

Aki az üzenetet kapta, új embert szemel ki, s azt mondja: „Sajnálom.”

 

A lánc innen elölről indul. A mondandó szöveg egymás után tehát:

„Vártam Rád. Nem mentem. De vártam rád. Sajnálom. Vártam rád. Nem mentem…” stb.

Nehezíthető azzal, hogy nem kell, sőt nem is szabad mutatni, az üzenetadó csak szemmel választhatja ki a társát, illetve különféle érzelmi tartalommal, hangerővel kell a mondatokat továbbadni.

Változat:

• Bármely négy, egymásnak felelgetős mondat alkalmas a játékhoz. Ez lehet a csoport életében aktuális beszélgetéssel kapcsolatos, de maguk a gyermekek is kitalálhatják. (Pl. Figyelj rám! Figyelek. De nem figyelsz! Bocsánat!)
• Játszhatjuk úgy is, hogy aki téveszt, kiáll. (Ekkor unatkozni fog, ezért inkább pl. álljon egy lábon, guggoljon stb.)
• A játék megértése, tanulása során mi körben, sorban egymásra nézve játszottuk, mivel a választások nem voltak egyértelműek, nem tudták ki következik. Talán túl sokan voltunk hozzá egy osztálynyian (20 fölött).

Látszólag könnyű játék, azonban 5. évfolyamos osztályoknál már gondot okozott megjegyezni a 4 mondatot. Javaslat:

• A bemutatás során a 4 mondatot a játékvezető és egy játékos között bemutatni, majd
• körben haladva eljátszani úgy, hogy mindig a következő felé fordulva mondják a játékosok a rájuk eső mondatot,
• majd visszafelé is.
• Ezután egymásra mutatva játsszuk, hogy egyértelmű legyen, hogy kihez szólunk.
• Következő fokozat: csak nézéssel jelöljük ki, hogy kihez szólunk, majd
• különböző hangsúlyokkal, különböző stílusban, változó hangerővel mondva, mimikával, gesztusokkal kísérve.

Így felépítve már élvezetes, lendületes játékká fejlődhet.