Tréningterv 20180903

Cél: ráhangolódás, egymásra figyelés, befelé fordulás kialakítása

Feladat: válasszanak a kirakott Maci-kártyákból egy-egy lapot, amelyik leginkább kifejezi, hogy éppen most, a tréning elején hogyan érzik magukat.

Eszköz:

• egy csomag macis kártya
• asztal

Módszer:

1. A kártyákat szétterítjük egy asztalon.
2. Az asztalt körül állják a résztvevők, megfigyelik a kártyákat.
3. Tréneri utasítások:
   • Mindenki válassza a kártyák közül azt, amelyik leginkább kifejezi pillanatnyi érzelmi állapotát! Ha ezt esetleg több kártya együtt mutatja be, választhatunk két-három kártyát is.
   • Először ne vegye el senki a választott kártyát, hogy mindenki mindegyiket megnézhesse!
   • Vegye el mindenki azt a lapot, amelyiket kiválasztott!
4. Ha többen választották ugyanazt a lapot, a tréner csak akkor segít, ha segítséget kérnek, hogy ebben az esetben mi legyen: az azonos lapot választók lehetőleg maguk oldják meg a problémát. A tréner megfigyeli, hogy hogyan oldják meg a problémát: pl. ha valamelyik lemond a választott kártyáról, az hogyan történik. Az indoklás résznél erre is rákérdezhetünk.
5. Mindenki mutassa be a kártyáját valamilyen módon, pl.
   • bemutatjuk a testhelyzetet, arckifejezést,
   • indokoljuk, megmagyarázzuk, hogy miért érezzük magunkat így (de ez ne legyen 4-5 mondatnál sokkal hosszabb),
   • csak egy szóval megnevezzük az állapotunkat,
   • csak a kártyát mutatjuk.
6. Ha valaki nem akar beszélni, megoldás lehet, ha a tréner értelmezi a kártyát: pl. ha jól értem te most kicsit fáradt és szomorú vagy. Erre, ha akar a résztvevő, válaszolhat.
7. Ha mindenki, aki akart bemutatta pillanatnyi állapotát, a feladatnak vége.

Zárásként magyarázat: miért fontos gyakorlat ez, miért fontos, hogy valamilyen módon szokásunkká váljon valamiféle hasonló önmegfigyelés pl. amikor beérkezünk a munkahelyünkre.

Cél: a résztvevők megismerjék a trénereket, a trénerek által meghatározott fő célokat, várható tevékenységeket, kialakítsák az általános kereteket, szabályokat.

1. Trénerek bemutatkozása
2. A tréning célja: munkahelyi közösség csoportépítésének segítése
   1. a buli jellegű csapatépítés és a tréning közötti hasonlóságok és különbségek (mindkettő segíti, hogy egymást jobban megismerjük, elfogadjuk, jobb légkör alakuljon ki – a tréning céltudatosabb, hatékonyabb, hosszabb távra hat)
3. Időkeret: 2 alkalom, kb. 3 órás foglalkozások szünet nélkül
4. Várható tevékenységek: személyiség és csoportfejlesztő tréninggyakorlatok (gyakorlatok, játékok – feldolgozással, megbeszéléssel, az élmények és tapasztalatok tudatosításával).
5. A tréninggyakorlatok céljai:
   1. önismeret fejlesztése (önmegfigyelés, reális önismeret alakítása)
   2. társak jobb, mélyebb megismerése – ezáltal az egymás elfogadásának, a különbségek elviselésének, az empátia és a nyitottság az erősítése, bizalom erősítése,
   3. kommunikációs készségek fejlesztése: pontosabb közlések (testi és szóbeli), a közlések pontosabb értelmezése, egymásra figyelés, egymásra hangolódás készségeinek fejlesztése (kevesebb jövőbeli félreértés, nehezen kezelhető konfliktus, légkörjavítás)
   4. feszültségoldás,
   5. lappangó problémák közelebb kerülhetnek a tudatos felismeréshez, esetleg felszínre kerülnek,
   6. hatékony együttműködéshez szükséges tulajdonságok erősítése:
      • bizalom,
      • elköteleződés,
      • összetartozás érzése,
      • felelősségvállalás,
      • a csoportban tapasztalható és szükséges szerepek, szerepviselkedések megismerése
      • közös problémamegoldás (inkább a második találkozáskor)
      • konfliktuskezelés (ez is főként a második találkozáskor)

Két csoportban megbeszélve, jegyzeteléssel. Szóvivők ismertetik. Csomagolópapírra feljegyzés készítése.

Főszabály, hogy senkire nem szabad rákényszeríteni semmit, bárki bármilyen szituációban mondhat nemet anélkül, hogy megszégyenülne miatta.

1. A részvétel önkéntessége
   • legyünk végig fizikailag jelen
   • a saját aktivitás szintjét mindenki maga határozza meg
   • mindenki aktuális szintjének, motivációjának, hangulatának megfelelően kapcsolódjon be a gyakorlatokba (Passzolás lehetősége)
   • minél nagyobb a befektetés, annál nagyobb a haszon
   • minél többször és változatosabb módon nyilvánul meg valaki, annál több visszajelzést kaphat – a fejlődését szolgálja
2. Titoktartás szabálya
   • a csoport életében történtek csak ránk és a csoport tagjaira tartoznak
   • hogy ki mit mondott, hogyan cselekedett egyes helyzetekben ne vigyük ki!
3. Nyílt kommunikáció
   • sz. 1. szem.: saját gondolatainkról és érzéseinkről beszéljünk amelyek az „itt és most” helyzetben átélthez kötődnek
   • Gondolatainkat, érzéseinket az egész csoport előtt fogalmazzuk meg!
4. Érzésekkel nem vitatkozunk
   • egymás érzéseit tiszteletben tartjuk
   • mindenkinek joga van ugyanazon ténnyel kapcsolatban másként érezni
5. Mindenki lehet résztvevő, vezető és maghallgatott fél

Módszer:

• Előbb kis csoportokban megbeszélik, feljegyzést készítenek,
• majd a csoportszóvivők előadják, a csoport tagjai reagálnak ezekre (az újabb szóvivői előadásban már csak az addig el nem hangzott szabály-javaslatokat részletezzük)
• az általánosan elfogadott (megszavazott) szabályokat összefoglaló megfogalmazásban felírjuk (vagy egy résztvevő felírja), kiegészítő javaslatot teszünk a fenti általunk javasolt szabályokra, ha azok kimaradtak volna
• az elfogadott és leírt szabályokat mindenki aláírja

Szükséges eszközök:

• írószer (3 csoport számára)
• papír
• flipchart papír/tábla

Cél: Feszültségoldás, ráhangolódás

A gyakorlat leírása:

A játékosok körben állnak, egyik tenyerükkel pajzsot, másikkal kezükkel (mutatóujjukkal) kardot formálnak. A játékosok egymás mellett állnak úgy, hogy a kardjuk a mellette álló feltartott pajzsába mutat. Tapsra ki kell rántani a kardot, ugyanakkor a pajzsot formáló kézzel el kell kapni a szomszéd játékos ujját.

Módszer:

1. Magyarázzuk el a szabályokat, mutassuk és azonnal próbáltassuk is ki a játékosokkal, hogy az egyes utasításokra mi a feladat!
2. Kérjük meg a résztvevőket, hogy álljanak körben egymástól kb. könyöktávolságra, tetszés szerinti sorrendben.
3. Mindenki emelje fel a jobb mutatóujját! Ez lesz a kard.
4. Mindenki emelje fel a bal tenyerét a válla elé, tenyérrel fölfelé! Ez lesz a pajzs.
5. Adott jelre a kardot ki kell húzni a pajzsból, ugyanakkor a pajzsot formáló kézzel el kell kapni a kardot formáló ujjat. Ki a gyorsabb?
6. A jel most az lesz, ha háromig számok és kimondom a hármat.
7. Miután kipróbáltuk egyszer-kétszer lassan, gyorsítjuk.
8. A számolással variálunk. Pl. számolás helyett elkiáltjuk magunkat, hogy: „Most!” Természetesen ez nem jó, hiszen nem számolok háromig. A következő számolásnál már a kettőre elkiáltom magam – ki az, aki reagál erre? Várhatóan nevetéssel oldódik a feszültség.
9. Néhány becsapós próbálkozás után hagyjuk, hogy sikerélményük is legyen.

Megbeszélés lehetséges szempontjai:

• Tevékenységre, történésekre, saját működésekre vonatkozó kérdések: Hogy sikerült a feladatot teljesíteni? Ki az, aki beszámolna arról, hogyan teljesített? Mi az, amiben sikeres volt vagy sikertelen? Mi nehezítette a feladatot?
• Készségekre, tulajdonságokra vonatkozó kérdések: milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy jól teljesítsen valaki ebben a feladatban?
• Érzések: Hogyan alakultak a játék során az érzések? Mi változott? Zavart-e valami? Most milyen macikártyát választanál, ha ki kellene fejezni a hangulatodat? Mi lehet az oka, hogy egy egyszerű játék ilyen hamar megváltoztatja a hangulatot?
• Kiterjesztés más területekre:
  • A munkád, az emberekkel való kapcsolat/kommunikáció során is lehetnek akár apróságok is, amelyek lényegesen befolyásolják az érzéseket, a hangulatot anélkül, hogy tudatossá válna.
  • Nektek valószínűleg nem jelent problémát, hogy meg kell érinteni más embereket – ugyanakkor a vendégek között lehetnek, akik számára egy idegen érintése feszültséget okoz. A feszültséget nektek kell oldani, nektek kell kitalálni, hogy hogyan. Először is magatokat kell rendbe tenni – mert ha ti vagytok feszültek, azt a vendégek megérzik, és a feszültség rájuk is át ragad.

Cél: még mindig a bemelegítés,

de már van benne kreativitás fejlesztés, egymásra figyelés, empátia fejlesztése, kapcsolat erősítése

Feladat: a résztvevők egy képzeletbeli ajándékot adnak egymásnak körbe, ami minden átadás után átalakul.

Módszer:

• Helycsere: Továbbra is körben állunk, azonban más sorrendben. Elkezdek számolni 1-től 3-hoz érek, mindenkinek el kell hagynia a jelenlegi helyét és a kör egy más pontjára kell állnia, de nem állhat a mostani szomszédai helyére.
• 1-2-3
• Köszöntsük a szomszédainkat!
• Kerettörténet elmondása:
  • Vendégségbe jöttünk hozzátok, és hoztunk is számotokra egy hasznos ajándékot, amit a munkátok során is hasznosíthattok. Ezt szeretném most átadni. Igen különleges ajándék. Láthatatlan és csak akkor láthatjuk, ha nagyon egymásra hangolódunk. Ezt az ajándékot én most körbe adom, de amint tovább adom máris átalakul és más ajándék lesz belőle.
• A játékvezető egy képzeletbeli tárgyat tart a kezében. Pár másodpercig fogja, és olyan mozdulatokat tesz, amiből ki lehet találni, hogy mi az a tárgy vagy élőlény. Pl. fejére húzza mint egy sapkát, pattogtatja, kosárra dob vele, mint egy kosárlabdával. A játékvezető ezután a képzeletbeli dolgot tovább adja a körben mellette állónak, aki azt átveszi. Az átvevő kezében ekkor ez a dolog átalakul valami mássá, amivé ő szeretné formálni. Ő is végez néhány mozdulatot, hogy ki lehessen találni, mi volt az.
• A játékot némán játsszuk. Ha nem egyértelmű, hogy mi volt az átadott dolog, lehet találgatni.
• Ha a mindenki sorra került, vége a játéknak.
• Megbeszélés, feldolgozás:
  • Tudja-e mindenki, hogy mit kapott? Volt-e olyan dolog, ami számodra felismerhetetlen volt vagy mást láttál benne, mint amit a dolgot tartó szándékozott mutatni? Mi tévesztett meg? Mi az, ami miatt azonnal tudtad, hogy mi lehet az a dolog?
• A következő körben visszafelé haladva mindenki lehetőleg egy olyan ajándékot ad a szomszédjának, ami a szomszédja számára kellemes vagy hasznos, vágyott ajándék lenne.
• A következő körben adjunk olyan ajándékot, ami valamiért az ajándékozóhoz kapcsolódik, lehet kifejezetten az ajándékozott számára kitalált ajándék. Most a megajándékozott köszönje is meg, és nevezze meg, hogy szerinte mit kapott. Például: nagyon köszönöm ezt a tehénvakaró kefét.
• A játék végén megbeszéljük, hogy miért gondoltuk, hogy társunk számára egy kifejező/személyes ajándék.
• Voltak-e félreértések? Miért? Mi kellett volna ahhoz, hogy ne legyen félreérthető az ajándék: pl. egy habverőt valaki csörgődobnak vél…

További lehetséges szempont vagy magyarázat:

• Tudna-e valaki példát mondani arra, hogy a számára hiányos információ miatt valamit az utóbbi időben félre értett?

Az egy csomóba középen fogott kb. 1,3 m-es kötelek egy-egy végét kell megfogni, kibogozódni. A kötél két végét fogók egy párt alkotnak.

A csoport tagjai párokban helyezkednek el. A párok egymással szemben ülnek, térdük összeér. Térdükön alátét, azon egy A/4-es lap. A pár mindkét tagja egyszerre fog egy tollat.

A csoportvezető kérésére a pár mindkét tagja behunyja a szemét (vagy bekötjük nekik).

Képzeljenek el egy tetszés szerinti tájat, benne házzal, a ház mellett egy fával, mellette egy kutyával. Engedjék szabadon a képzeletüket. Kb. 1 perc csendes belső képalkotás után (lehet halk zenével, relaxációval, esetleg hosszabb ideig is) a csoportvezető arra kéri a párokat, hogy teljesen némán, egyszerre közösen rajzoljanak egy képet, amin a ház, a fa és a kutya van. Amikor minden pár elkészült, kinyithatják a szemüket (levehetik a kötést). Nézzék meg az alkotásaikat, mutassák be.

Változat:

• bármely aktuális téma (pl. érzelmekkel, együttműködéssel vagy amiről a foglalkozáson szó lesz, amiről tanulnak stb.) vagy teljesen szabadon, meghatározott téma nélkül. (Ebben az esetben sem szabad megbeszélniük a pároknak, hogy mit és hogyan rajzoljanak.)

A csoportvezető arra kéri a résztvevőket, hogy mindenki hunyja be a szemét (jobb, ha bekötjük) és képzeljen el egy tetszés szerinti tájat, benne egy házzal, a ház mellett egy fával, mellette kutyával. Engedjük szabadon képzeletünket. Kb 2-3 perc múlva a csoportvezető arra kéri a párokat, hogy szavak nélkül teljes csendben rajzoljanak, a filctollat együtt fogva egy képet, amin van egy ház, egy fa és egy kutya. Amikor minden pár elkészült a feladattal a szemüket kinyithatják (leveszik róla a kötést) és a képeket közszemlére tesszük. A párok beszámolnak érzéseikről, tapasztalataikról, elemzik a produktumot és közösen megbeszélik, milyen élményeket szereztek a non-verbális kommunikációval, az empátiával, egymás befolyásolásával kapcsolatban.

Cél: egymásra figyelés erősítése

A gyakorlat leírása:

• Mindenkinek csendben kell maradni, amíg a játékvezető ismerteti a feladatot, a szabályokat. Ezután legfeljebb egy kérdésük lehet.
• A feladat:
  • A résztvevők feladata, hogy 1-től egyesével növekvő sorrendben elszámoljanak 10-ig.
• Szabályok:
  • Az egymást követő számokat különböző személyeknek kell kimondani.
  • Ha nem egyesével növekvő sorrendben hangzanak el a számok, újra kell kezdeni.
  • Tilos stratégiát megbeszélni, írni, mutogatni.

Megbeszélés, feldolgozás:

• Miért volt nehéz a feladat?
• Mi kell a sikeres teljesítéshez?
• Hogyan lehetett volna könnyíteni?
• Egyénileg ki, mivel próbált hozzájárulni a sikeres teljesítéshez?

Nehezítés:

• ne lehessen körbe haladni a számolással
• helyezkedjenek el szétszórtan
• csukott szemmel

Könnyítés:

• testjeleket adhatnak

A körben álló megbillentett székek körül egy kört megtenni, a székeket csak egy kézzel, egyszerre csak egy tarthatja.

Megbeszélés: hogyan alakult a stratégia, az együttműködés.

Cél:

• 3 fős csoportok alakítása

További fejlesztési feladatok, lehetőségek a gyakorlatban:

• a csoportdöntés és elfogadása
• a kirekesztettség és kezelése
• összetartozás érzésének erősítése
• kapcsolat erősítése
• testi érintés elfogadása

Rövid leírás:

• A játékvezető utasításának megfelelő létszámú csoportokba kell rendeződni.

Részletes leírás:

• A játékvezető (a kapitány) elkiáltja magát, hogy: „Jönnek a cápák!” Erre a szerteszét járkáló résztvevők megállnak, a kapitány felé fordulnak és visszakérdeznek: „Hányan?” Ami számot a kapitány mond, minél gyorsabban akkora létszámú csoportokba kell tömörülniük, egymással összekapaszkodniuk (kéz vagy vállfogással). Így megmenekülnek a cápák támadásától.
• Aki nem akkora létszámú csapatba áll, vagy nem fér be a csoportba, azok cápatámadás áldozatává vállnak.
• Első alkalommal még csak megijeszti őket a cápa, de nem történik bajuk. Ha már begyakorolták a játékot, akkor nehezíthetünk.
• Akit a cápa megtámadott, csak az egyik lábát használhatja (egy lábon ugrálhat), mert a másik megsérült.
• A következő alkalommal az egyik karja sérül meg: egy lábon ugrál és az egyik karját nem használhatja (a kezével az ellentétes vállát kell fognia).
• Ha így is cápatámadás éri, a szeme sérül meg, a másik kezével az egyik szemét betakarja tenyérrel. Ha ezután sem sikerül megmenekülnie a következő támadáskor, akkor kiesik a játékból.
• A kieső játékosok: állhatnak karjukat feltartva a játéktéren, nehezítve a többiek tevékenységét.
• Egyszerre csak egy sérülés szerezhető. Ha a következő menetben sikerül egy biztonságot adó csoportba bekerülnie, a sérülése meggyógyul. Mindig a legutolsó sérülés gyógyul meg (tehát visszafelé haladva: szem, kar, láb).

Lebonyolítás:

• Kerettörténet ismertetése:
  • “Hajótöröttek vagytok, és együtt úsztok az elsüllyedt hajótól a közeli szigetig. Csakhogy a víz tele van cápákkal. Mindig több jön egyszerre. Ezek olyan cápák, hogy a csoportban összekapaszkodó embereket nem támadják meg, ha a csoport létszáma annyi, mint ahány cápa együtt érkezik. Pl. ha a cápák száma 3, akkor csak olyan embereket támadnak meg, akik nem hárman kapaszkodnak egymásba, hanem kevesebben vagy többen. Azt, hogy hány cápa jön, csak a kapitány látja, mert ő egy felfújt egyszemélyes gumicsónakban ül. Ő mondja meg, hogy hány cápa jön. A kapitány most én vagyok.”
• A játékvezető közli a cápák számát, a játékosok ennek megfelelő létszámú csoportokba kapaszkodnak a résztvevők.
• Néhány ismétlés után a három fős csoportokat alakítunk. A kimaradó játékos beállhat negyediknek az egyik csoporthoz. A játéknak ekkor van vége.

Megbeszélés, feldolgozás:

1. Volt-e olyan, akit sosem kaptak el cápák?
2. Hogy éreztétek magatokat a játékban (amikor sikerült megmenekülni, amikor nem, amikor egy társatokat egymás után többször is megtámadta a cápa).
3. Mit érzett/érezhetett az, aki a legnagyobb sérüléseket szerezte?

Cél:

• Együttműködési készségek fejlesztése

Feladatok:

• Kreativitás fejlesztése
• Önérvényesítés, háttérbe húzódás
• Egymásra hangolódás
• A munkamegosztás, a munkában betöltött szerepek tudatosítása
• Esetlegesen kialakuló konfliktushelyzetek és az abban való viselkedés felismerése

Rövid leírás:

• A csoporttagoknak némán, közösen egy újságlapból tépésekkel állatot kell formázni.

Részletes bemutatás:

• Minden csoport kap egy egész újságlapot.  A feladatuk az, hogy az újságlapot körbe adva tépés-technikával alakítsanak ki egy állatot. Javítani csak addig lehet, amíg a papírból van, mert új lapot nem kaphatnak. Egyikük elkezdi kialakítani a figurát, majd viszonylag hamar tovább kell, hogy adja annak a társának, aki az asztalra koppantással jelzi, hogy folytatni szeretné a munkát. Fontos, hogy mindenki sorra kerüljön egyszer, mielőtt valaki másodszorra is kérné a lapot.
• A munka során a csoportok nem beszélhetnek egymással, nem írhatnak és nem is mutogathatják el, milyen ötletük van, hogyan kellene megszervezni a tevékenységet.
• A feladatra maximálisan 5 percük van, ha hamarabb készen vannak, azt csendben egyértelműen jelezzék a játékvezető felé!

Lebonyolítás:

A három vagy négy fős csoportok a térben egymástól távolabb húzódnak, egy-egy asztalhoz, amelyre egy-egy újságpapírt helyeztünk el.

• A játékvezető figyelmezteti a játékosokat, hogy innentől kezdve a gyakorlat végéig nem szólalhatnak meg.
• A játékvezető közli a feladatot, majd lehetőséget ad egyetlen kérdés feltételére, ha arra a csoportnak szüksége van (erre az időre a kérdező felmentést kap a beszédtilalom alól). A kérdezőn kívül más azonban nem szólalhat meg. Aki mégis megszólal, az büntetésként a játékban bekötött szemmel vesz részt. A játékvezető a feladattal kapcsolatban újabb információt már ilyenkor nem adhat, de a kérdésre megismételheti azt, ami már elhangzott. Ha más, a tevékenység végrehajtásával kapcsolatos kérdést tennének fel, a válasz: az elhangzott szabályokat kell betartani, ami nem hangzott el, azt lehet. (Érezzék, hogy fontos a szabályokra figyelni.)
• Rajtjelre lekezdik a munkát, amikor készen vannak, vagy letelik az 5 perc, vége a feladatnak.
• Bemutatják tevékenységük eredményét.

Megbeszélés, feldolgozás szempontjai, kérdései:

• Ki, hogyan vett részt az alkotásban? Mindenki hozzá tudott tenni (tépni)?
• Hogyan dőlt el, hogy milyen állat lesz? Kitől származott az ötlet vagy a módosítás?
• Mikor vált egyértelművé, hogy milyen állat készül?
• Mennyire voltak az alkotásban egyenrangúak a csoporttagok?
• Van-e valami hiányérzete valakinek? Mennyire vagyunk elégedettek saját munkánkkal, a csapat eredményével?

Köteles gyakorlat. Kötéllel alakzatok formálása (beszéddel kísérve).

Egy székre adott jelre mindenki rá teszi egymás fölé egy kezét (egyik résztvevő a másikéra). Az alsó és felső lesz egy pár.

Cél: bizalomépítés csoporton belül

Rövid leírás: A pár egyik tagja bekötött szemmel a számára kijelölt céltárgyig sétál, miközben a párja vigyáz rá.

Megvalósítás:

• Kerettörténet elmesélése:
  • Látjátok azokat a kedves és különleges állatokat, akik ott békésen pihengetnek, rágcsálják a fák leveleit, tisztálkodnak, egy-kettő épp bogárvadászatra készülődik. Abban a szerencsés helyzetben vagytok, hogy most közelebbről is megnézhetitek őket, hogyan éldegélnek itt a Kerek Erdő állatkertjében. De van egy különleges tulajdonsága ezeknek az állatoknak, ugyanis ha meglátják az emberek szemeit azonnal elszaladnak, elbújnak és nem tudjátok őket megfigyelni. Ezért be kell kötni a szemeteket, nehogy találkozzon tekintetetek, és így bekötött szemmel kell a lehető legközelebb menni hozzájuk, de természetesen megérinteni nem szabad őket. A Kerek Erdő állatkert egyik állatgondozója végig ott lesz mögöttetek és vigyáz arra, nehogy rossz helyre lépjetek, nekimenjetek valaminek, vagy eltévedjetek. De ő is abból az egzotikus országból érkezett, ahonnan ezek a különleges állatok, és nem beszéli a Ti nyelveteket, ezért nem fog semmit sem mondani, vagy kézzel irányítani titeket, csupáncsak arra figyel, hogy ti a lehető legnagyobb biztonságban legyetek. Ti döntitek el, belső iránytűtök és távolságmérőtök segítségével, hogy merre és meddig mentek, mikor érzitek azt, hogy már nagyon közel vagytok az állatkákhoz. Fontos, hogy mindenképp álljatok meg valahol, ott ahol azt érzitek, hogy már nagyon közel vagytok, és ne érintsétek meg egyik állatkát sem.

• Álljatok be mindannyian a pálya egyik végére!
• Nézzétek meg együtt, hol vannak a céltárgyak!
• Kössétek be egyikőtök szemét!
• Akinek be van kötve a szeme az elindul a céltárgy felé, és amikor azt gondolja, hogy már nagyon közel van, akkor megáll, leveszi a kendőt és megnézitek, mennyire van közel, vagy távol az állatkától. Közben a pár másik tagja a bekötött szemű társa mögött halad, vigyázva, hogy társa ne ütközzön semminek és senkinek. Közben nem beszélhetnek, nem érinthetik meg egymást (csak veszélyhelyzetben)!
• Cseréljetek szerepet és próbálja ki mindenki, hogy hogyan irányítja őt belső iránytűje.
• Variáció: az egész csoport együtt halad.

Megbeszélés, feldolgozás szempontjai, kérdései:

• Mi történt? Hogy éreztétek magatok? Mi volt nehezebb, könnyebb?
• Félt-e valaki a játék közben, és ha igen mikor?
• Volt-e valaki aki nem érezte magát biztonságban, ezt minek tulajdonítja, történt-e valami ami miatt a biztonságérzet megingott?
• Mi segített volna abban, hogy a biztonságérzet visszatérjen?
• Mitől érezték magukat biztonságban?
• Mitől alakul ki a bizalom?
• Mi volt a különbség a páros és a csoportos változat között? Melyiket hogyan élted meg?

A résztvevők nagyjából körben, egymástól távol állnak. Csukott szemmel egy kezet előre tartva elindulnak a kör közepe felé. Akit először megérintenek, az lesz a párjuk.

A párok tagjai 1-1 ujjal tartják a tárgyat, miközben különböző mozgásokat kell végezniük.

Megbeszélés: mennyire sikerült az együttműködés, mi volt a kihívás.

Mindenkinek kiosztott szöveg alapján kell egy jelenetet lejátszani – megfelelő időben belépni a jelenetbe. A végén összebogozott emberlánc kibogozása.

Mindenki hátán egy-egy táblán lap. Erre kell üzeneteket írni. Mindenki mindenkiére. A lapot haza vihetik.

Cél: a foglalkozás lezárása, érzelmek megfogalmazása

Egyéb cél: kreativitás, képzelet, verbális kommunikáció fejlesztése.

A gyakorlat bemutatása:

• A kártyákat képpel fölfelé, jól látható módon kiterítjük, a résztvevők a kiterített kártyákat körül állják.
• A tréner megkéri a résztvevőket, hogy válasszanak egy (vagy esetleg két) kártyát, amelyik leginkább kifejezi , hogy számára mi volt a kulcspont (emlékezetes, új, ami őt leginkább foglalkoztatta…) a mai foglalkozáson.
• Mutassák ezeket be, és aki akarja, magyarázza el, hogy miért azt a kártyát választotta. (1 percben max.)

Használati utasítás készítése – saját magunkhoz. Kiosztott lapon a szempontok.