• Jelleg:

    Bemelegítő, ráhangoló.

  • Hely:

    Teremben és szabadtéren egyaránt. Kb. 5×5 méteres üres terület szükséges.

  • Létszám:

    Kb. 15 főig játszható jól. Ha nagyobb a létszám, akkor felezzük meg a csoportot, és az egyik fél csoporttal mutassuk be, majd a két csoport külön-külön játsszon!

  • Életkor:

    6 éves kortól

  • Időtartam:

    10 perc

  • Elsődleges cél:

    A figyelem fejlesztése.

  • Előkészítés:

    Üres terület, játéktér előkészítése, hogy a résztvevők körben kényelmesen el tudjanak helyezkedni.

  • Kellékek:

    Alapjátékhoz: –

    Variációkhoz: labda vagy babzsák (2 db)

  • Felvezetés:

    A játékosok álljanak körbe, egymástól azonos távolságra!

    Piacon árusítunk, a kofák egymást szólítják, majd mindenki elmondja, mit hozott árulni.

  • A játék menete:

    A résztvevők körben állnak. A játékvezető jól láthatóan rámutat egy játékosra és megszólítja: “Te!” Az érintett személy a fejére teszi mindkét kezét, jelezve, hogy vette a szólítást, majd ő is rámutat valakire (lehetőleg nem a mellette állóra) és megszólítja: “Te!”. A kezét a fején hagyja, hogy a többiek lássák, hogy már volt szólítva. Így folytatódik tovább, mindig olyan játékost szólítva, aki még nem került sorra.  Az utolsó játékos a játékvezetőt szólítja.

    Ezt ugyanebben a sorrendben többször begyakoroltatjuk, míg jól megy, de már nem kell a fogadónak a fejére tennie a kezét. Ha nehezen megy, többször hibáznak, akkor felhívjuk a figyelmet az egyértelmű kommunikációra: erőteljesebb szemkontaktusra, figyeljenek a fogadóra a szó elküldése után, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy megkapta-e az üzenetet.

    Ha már megy az alapjáték, akkor változtassunk, kezdjünk egy másik variációt. A játékvezető az előzőekhez hasonlóan egy másik játékosra mutat (nem arra, akire az előző játékban), és megszólítja: “Karfiol!”. A fogadó (vevő) játékos a fejére teszi a kezét, jelezve, hogy vette a jelet, majd ő is rá mutat egy társára (nem arra, akire az előző variációban) és megszólítja valamilyen zöldség névvel, pl. “Káposzta”. Így megy tovább, míg mindenki sorra nem kerül. Ezt a variációt is begyakoroltatjuk.

    Játsszuk egyszerre a két variációt! A játékvezető indítja azzal, hogy rámutat az első variáció szerinti játékosra és megszólítja: “Te!”. Ezt követően azonnal elindítja a másik variációt is: “Karfiol!”. A játék akkor sikeres, ha közel egyszerre zárul a két variáció. Ekkor megéljenezi a csoport saját magát, majd folytatja a gyakorlást, hogy minél inkább egyszerre záruljon a két kör. Lehet folyamatosan több kört is játszani.

  • Lezárás:

    Amikor a sor ismét a játékvezetőn van, megállítja a játékot. Megállapítják, hogy mennyire volt sikeres a megvalósítás. Előzetes megállapodás alapján többször is körbe mehet a szólítás.

  • Feldolgozás:

    Témák:

    • Mi szükséges a sikeres játékhoz? Miért volt nehéz játszani?
    • Mit tehetünk annak érdekében, hogy az információkat jobban fogadjuk/adjuk?
    • Hogyan vihetnénk át a gyakorlatban szerzett tapasztalatokat a mindennapi életbe?

  • Variációk:

    Változat, hasonló játék:

    • Labdák (babzsákok stb.) dobásával. Két, különböző színű labdával. Beszéd nélkül is.
    • Csak egy variáció szerint, de több labdával. A labdáknak úgy kell visszajutni, hogy közben nem esik le. Ha a labda végig ment, azonnal újabb kört kezdünk vele. Közben folyamatosan növeljük a labdák számát. A csoport becsülje meg, hogy hány labdával tudja hiba nélkül végrehajtani a feladatot.
    • A zöldség kategória helyett mást is bevezethetünk. Lehet tantárgyhoz is kapcsolni, de az élet bármely területéről hozhatjuk. Lehet érzelmek megnevezése is.

    A megszólításokat különböző hangerővel, hangsúllyal, különböző érzelmeket kifejezve is megtehetik a játékosok. A megszólításhoz megfelelő mimika, gesztusok is társulhatnak.

  • Biztonság:

    Kérjük meg a játékosokat, hogy amikor a fejükre teszik a kezüket vagy rámutatnak egy társukra, figyeljenek a szomszédaikra, megfelelő távolságra álljanak egymástól, és nagy mozdulatokkal ne tegyenek kárt egymásban.

    Dobásos variációkban figyeljenek a dobás erősségére, pontosságára, és csak akkor dobják társuk felé a tárgyat, ha társuk már vette a jelzést és várja a tárgyat!