Bejegyzés

Idegsejtek

Az idegrendszer működését modellező játék sokféle képességet, készséget is fejleszt, rendkívül kedvelik tanítványaink.

Kell hozzá egy pénzérme, minimum 5-5 fős csapatok, és egy játékvezető, valamint két könnyen elmozdítható tárgy.

A csapatok két párhuzamos oszlopban helyezkednek el úgy, hogy az első játékosok szemben állnak a játékvezetővel, a többiek háttal úgy, hogy a másik csapatot sem látják. A két oszlop jelképez két idegsejt hálózatot, melyek továbbítanak egy-egy ingert az érzékszervtől a végrehajtó szervig.  Mi is ez az inger? Hát az, ha a játékvezető feldobja a pénzérmét, és ha az leesés után fejet mutat. Erre az első játékos  megszorítja a mögötte lévő kezét, ő pedig az őmögötte állóét, és amikor ez az inger az utolsóhoz ér, ő elszalad (elugrik) a könnyen elmozdítható tárgyhoz, és visszahozza vagy csak felemeli (megegyezés szerint). Ha írást dob a játékvezető, akkor persze nem történik semmi, de azért mókás dolgok sülhetnek ki abból, ha az inger mégis végigmegy, az egyik csapat szalad, de nincs miért. Az a csapat győz, amelyik többször helyesen visszahozza a tárgyat.

Az inger továbbításakor beszélni nem szabad.

A mi változatunk:

  • Az  utolsó játékosok ülnek, a játékvezetőnek háttal. Ez a két játékos egy iskolai padra, egymás mellé helyezi azt a könyökét, amelyik szabadon van (vagyis nem azt, amelyiken az inger érkezik).  Ha az inger megérkezik, akkor nem kell felállniuk, hanem azonnal le kell csapniuk a padra a tenyerükkel. Aki hamarabb csap és tényleg fejet dobott a játékvezető, nyer egy pontot.
  • Mivel igen hamar elkezdik egymást hibáztatni a játékosok a hibás ingerküldés miatt (különösen a kezdő játékost), ezért minden pont után cseréljük a helyeket. Az első játékos eggyel tovább halad, az utolsó (a csapó) előre kerül az első helyre. Addig tart egy mérkőzés, amíg az egyik csapatból ismét az eredeti első kerül előre.
  • Ha már jól megy egymásnak háttal a játék, meg szoktunk fordulni, úgy hogy lássák egymást a csapatok. Ilyenkor automatikusan trükközni, cselezni kezdenek a tanulók. Mindenki láthatja, hogy a kézszorítás indul-e, sokszor nem is adják tovább, hanem az utolsók azonnal csapnak az asztalra. Igen ám, de gyakran fölöslegesen! Ilyenkor kezdenek el maguktól taktikázni a csapatok: megpróbálják megtéveszteni az ellenfelet. A taktika megbeszélésére időnként lehetőséget adunk.

Javasolt megbeszélési témák:

  • győzelem-vereség által kiváltott érzések,
  • egymásrautaltság,
  • taktikák, cselek, stratégiák, megtévesztés

Cselekvésdominó

Különösen segíti az egymásra való odafigyelést. Előkészületeket igényel.
Elkészítünk cetlin annyi (vicces) cselekvést, ahány tanulónk van a csoportban. A cselekvések láncot alkotnak, az egyik feltétele a másiknak, egyik után következik a másik, egymást kiváltják.

Pl. Első cetlire: Mosolyogj és közben állj fél lábon! 2. cetlire: Ha valaki mosolygott és fél lábra állt, akkor Te menj oda a valakihez, és öleld meg! 3. Ha valaki odament valakihez és megölelte, akkor te kiabáld azt, hogy Hipp-hipp hurrá!!! 4. Ha valaki azt kiáltotta, hogy Hipp-hurrá, te guggolj le! 5. Ha valaki leguggolt, te vakard meg a fejed tetejét és hümmögj elgondolkodva! és így tovább…
A gyerekek feladata odafigyelni az előttük szereplő gyerekekre, és minél gyorsabban, pörgősebben végrehajtani a feladatokat.
A játék kezdetén osszuk ki a cetliket és álljunk körbe, hogy mindenki jól lássa egymást! Az eredeti lista legyen nálunk, hogy kövessük az eseményeket!

Változatlehetőségek:

  • Megfelelően kitalált feladatokkal nagyon sokféle kompetencia fejlesztésére lehetőséget nyújt.
  • Akár tantárgyi tartalommal is megtölthető.
  • Bogozd ki a csomót a cselekvésdominó utolsó szakaszában.

Kétszer is eljátszhatjuk egymás után, a szerepeket újra sorsolva.
Megbeszélés:
• mit fejlesztett a játék
• mi a feltétele, hogy a játék jól sikerüljön
• mi okozott nehézséget a csoport számára
• miben volt más még egyszer eljátszani

Bogozd ki a csomót!

A csoport egy tagja kimegy a teremből. A többiek körbe állva megfogják egymás kezét. Majd – anélkül, hogy egymás kezét elengednék – néhányan felemelik a kezüket, mások átbújnak alatta, addig, míg egy nagy élő csomó nem keletkezik. A kintről bejövő játékos feladata, hogy kibogozza a csomót, helyre állítsa az eredeti kört, de úgy, hogy közben senki ne engedje el a másik kezét.

Egyéb megjegyzés: Hívjuk fel a kibogozó figyelmét, hogy óvatosan „bontogassa” a „csomót”, nehogy sérülést, fájdalmat okozzon a játékosok valamelyikének.

Változat:

  • egy tanulóra bízzuk, hogy csomózza össze a kört

Fejlesztő hatás: A testi közelség, a közös erőfeszítés és a kényelmetlenségből kényelmet hozó megoldás miatt a feladat az együttesség élményét adja.

A megbeszélés javasolt témái:

  • testi közelség, érintés

Érints kéket!

A játék a figyelemösszpontosításon alapszik, azt fejleszti. Ha a játékvezető azt mondja: Érints kéket!, mindenkinek gyorsan keresnie kell valamit, ami kék színű, és azt kell megérinteni. Az instrukciók lehetnek változatosak, pl. érints meg olyat, ami: szögletes, fémből van, természetes anyagú, fogj meg valakit, aki szoknyát/szemüveget visel, aki szereti a palacsintát, aki májusban született,  akivel utoljára beszéltél, akiben megbízol, aki a barátod,stb.

Változatos instrukciókkal elérhetjük, hogy a gyerekek jobban megismerjék egymást, kommunikáljanak, az érintések során pedig még közelebb kerüljenek egymáshoz. Olyan feladatoknál, amikor beszéddel kell valakiről kideríteni valamit, a kommunikációs készségeket is fejleszti. (Pl. Érints meg valaki olyat, aki tegnap teát ivott reggelire, aki ötöst kapott, aki rendszeresen sportol, aki kerékpárral jár iskolába stb.

Egyszerű játék, nem kell hozzá semmi, a gyerekek mégis élvezik. Fejleszti a megfigyelőképességüket, a koncentrációképességüket és a társas interakciót.  A kezdeti egyszerű, jól látható jegyektől továbblépve a kommunikációs készségek, fejlesztését, egymás megismerését segítő játékká lehet fejleszteni (pl.: keress olyan embert, aki valamilyen tulajdonságában hasonlít rád…).

A játék egy verziója a szintén kipróbált “Kék orr”, ilyenkor a játékvezető által megnevezett testrésszel kell hozzáérni adott színű tárgyhoz. (Idősebbek esetén, a megfelelő bizalmi légkör kialakulását követően akár merészebb érintésekre is sor kerülhet.)