A számok nem hazudnak

A csoport tagjai félkör v. patkó alakban állnak (vagy ülnek). A résztvevők sorban (az egyik irányban kapnak egy számot, 1-től egyesével növekvő sorrendben. Az első lesz az 1-es, a második a 2-es stb.

Az első helyen álló játékos valamelyik társa számát kiálltja, pl. „Hármas!”. A szólított (Hármas) azonnal bekiabál egy másik számot, pl. „Nyolcas!”. A nyolcas folytatja és így megy tovább. Ha valaki hibázik vagy késlekedik, akkor a sor végére áll, megkapja az utolsó számát. A többiek feltöltik a megüresedett helyét úgy, hogy eggyel előrébb kerülnek. Így változik a számuk is. Aki hátra ment, kezdi a számolást.

Néhány menetet hagyunk, hogy a játékosok a hibázásaikra szabadon reagáljanak. Majd egy idő után a hibázó játékosnak úgy kell a sor végére mennie, hogy öklét győzedelmesen magasba lendíti és örömkiáltást hallat (pl. Győztem! Éljen! stb.) A többiek éljenezve megtapsolják.

Javasolt változat:

A Király, bíró… játékhoz hasonló módon a következőképpen: aki szólít, előbb a saját számát mondja, majd csak ezután egy társáét. A szólított a saját számával kezdi és így tovább.

Kreatív gondolkodás, problémamegoldás fejlesztése, kockáztatás, hibázás elfogadása

Idő: 10-15 perc

Eszköz: semmi

Bevezető beszélgetés kérdései:

Ki hibázott már egyszer/többször?
Ki gondolja úgy, hogy fog még hibázni?
Ki érezte már kellemetlenül magát egy hiba elkövetése miatt?
Ki érezte már magát jól egy hibája következtében?
Beszélgetés a kreatív emberek hibáiról. A nagy alkotók rengeteget hibáznak, miközben néhány zseniális alkotást is létrehoznak. Ők nem tekintik rossznak a hibázást, tudják, hogy egy jó ötlet felbukkanásához sokat kell tévedni. Edisonról: A villanykörte feltalálója több mint kilencszáz olyan villanykörtét készített, ami nem működött, mielőtt elkészült volna egy működőképes. Kilencszáz alkalommal vette a fáradságot, hogy elkészítse a villanykörtét, bedugja, bekapcsolja a kapcsolót, és nézze, hogy nem történik semmi. Az emberek azt hihették, hogy bolond, de ő tovább kísérletezett. Saját bevallása szerint minden alkalommal, amikor olyan villanykörtét készített, ami nem működött, egyszerűen csak egy újabb módját fedezte fel annak, hogyan nem szabad villanykörtét készíteni. És ezzel a kizárásos módszerrel eljutott odáig, hogy végül sikerült előállítania egy olyan villanykörtét, amely világított. Ezzel minden idők egyik legnagyobb feltalálója lett. Nem engedte, hogy kudarcai elbátortalanítsák. Kitartott, és folytatta a kísérletezést, még ha újra meg újra sikertelen volt is.
Ha kreatívak akarunk lenni, természetesnek kell venni a hibák előfordulását, sőt örülni is lehet ezeknek, ha tudunk belőle tanulni. A játék a hibázás elfogadásához segítenek.

Megbeszélés, feldolgozás kérdései, témái:

Milyen érzés volt szembesülni egy jelentéktelen hibával? Milyen érzés volt mások hibázását látni?
Milyen érzések szoktak keletkezni bennünk (másokban) keletkezni, amikor hibázunk? Miért vagyunk hajlamosak a kudarc esetén letörni, elkeseredni, dühösnek lenni…?
Ki tud mondani olyan esetet, amikor jelentéktelen hibázását túlzottan szívére vette?
A „Győztem!” és hasonló pozitív felkiáltás egy eszköz arra, hogy a hibázást másként lássuk. Milyen más hasonló pozitív szemléletű módon léphetnénk túl a hibákon? Miket kiálthattunk volna?
Helyes lenne-e mindenféle hiba elkövetésekor a „Győztem!” felkiáltás? Kis- és súlyos hibák megkülönböztetése. A kis hibákat nem kell nagy veszteségként elkönyvelnünk.