• Rövid leírás:

    A játékvezető utasítására a szétszórtan elhelyezkedő játékosok valamilyen tevékenységet (vagy az ellentétét) végeznek. Utasítások: állj, menj, taps, név…

  • Jelleg:

    Figyelemfejlesző.

  • Hely:

    Teremben és szabadtéren egyaránt. Kb. minimum 5×5 méteres üres terület szükséges egy 20 fős csoportnak.

  • Létszám:

    Bármekkora

  • Életkor:

    6 éves kortól

  • Időtartam:

    5-10 perc

  • Elsődleges cél:

    A figyelem fejlesztése.

  • Előkészítés:

    A hely előkészítése (pl. asztalok, székek eltávolítása). 1-2 perc.

  • Kellékek:

    Nem szükséges.

  • Felvezetés:

    A játékosok álljanak szétszórtan a rendelkezésre álló területen!

    Egy lehetséges kerettörténet tanulásmódszertan foglalkozáson:

    Ha valamit megtanulunk, azt módosítani már sokkal nehezebb. Ezért érdemes eleve pontosan, helyesen megtanulni valamit, mint a helytelenül megtanultat kijavítani, újra tanulni másként. A játék erre a nehézségre mutat rá.

    Már tökéletesen értitek az olyan utasításokat, mint az állj, menj, tapsolj stb. Ha elhangzik számotokra az ilyen utasítás, azonnal tudjátok, hogy mit kell tennetek. Mi történik azonban, ha éppen az ellenkezőjét kell tennetek? Tehát ha éppen sétáltok és azt mondom,  hogy menj vagy indulj, akkor meg tudtok-e állni. Persze, akár automatikusan is. Ha eléggé oda tudtok figyelni rá. Azonban ha a figyelmetek lanyhul, már sokkal nehezebb lesz, nagyobb a valószínűsége a hibáknak.

    Figyeljük meg, mekkora figyelmet igényel egy automatikus tevékenységet megváltoztatni!

  • A játék menete:

    A játékosok a területen szétszórtan elhelyezkednek.

    1. A játékvezető a következő két utasítást adja: Menj! Állj! – felváltva. (1. és 2. számú parancs.) A résztvevők ennek megfelelően cselekszenek. Menj: sétálnak a játéktéren bármely irányba, azonban az ütközéseket kerüljék el!. Állj: hirtelen megállnak, megmerevednek. Néhányszor elismételjük, míg mindenki biztosan és pontosan nem végzi a gyakorlatot. Az utasítások véletlenszerű sorrendben következnek, akár többször egymás után, hogy állj. Ha már állnak, az “Állj!” vezényszóra sem szabad elindulniuk.
    2. Csere-1.: az utasításokkal ellentétes tevékenységet kell végezni. Pl. az “Állj!” vezényszóra sétálniuk kell. Közben ne szólaljanak meg, egymást ne érintsék meg! Számolja mindenki, hogy hányszor hibázik!
    3. Bővítés-1.: két újabb parancsot vezetünk be. A “Név!” parancsszóra mindenki hangosan kimondja egyszer a nevét! A negyedik parancsszó: “Taps”. Erre mindenkinek egyszerre kell egyet hangosan tapsolni. Néhányszor elgyakoroltatjuk.
    4. A négy parancsot a játékvezető véletlenszerűen mondja ki. (Az 1-2. parancsra továbbra is az ellenkezőjét kell végezni.
    5. Csere-2: a 3. és 4. parancs változtatása. Ha a játékvezető azt mondja: “Taps!”, akkor a nevet kell mondani, míg a “Név!”-re tapsolni kell.
    6. Bővítés-2.: További parancsokkal bővítjük a játékot. Az 5.: “Ugrás”, a 6.: “Tánc!”. Először néhány gyakorlást végzünk így, keverve az eddig tanult fordított vezényszavakkal.
    7. Csere-3.: Az “Ugrás!” és a “Tánc!” vezényszavakra is a másik vezényszóra eddig végzett tevékenységet kéri a játékvezető. Tehát: a táncolás helyett ugrás, az ugrás helyett táncmozdulatok.

  • Lezárás:

    Néhány további ismétlés után befejezzük a játékot.

  • Feldolgozás, megbeszélés:

    Egy-két menet után beszéljük meg a tapasztalatokat.

    Témák:

    1. a figyelem jellemzői, szintjei, fejlesztése, a változó figyelem,
    2. a hibázás, a hibákhoz való viszony

    Kérdések:

    • Mi történt a játék során?
    • Milyen vezényszavakra mit kellett végezni?
    • Mikor volt nehezebb egy utasítást végrehajtani?
    • Néhány ismétlés után ki vette észre, hogy könnyebb?
    • Miért lett egyre nehezebb?
    • Milyen érzéseket keltett a gyakorlat?
    • Hogyan élted meg, ha hibáztál? Milyen testi jelei voltak ennek a megélésnek, érzésnek? Mennyire zavart, hogy hibázol?
    • Normális-e, ha tanulás közben hibázunk?
    • Hogyan viszonyulunk a hibákhoz az iskolában, a tanítási órákon? Szabad-e hibázni?
    • Mi van azzal, aki gyakran hibázik, mi lehet az oka annak, hogy valaki gyakrabban hibázik?
    • Milyen okai lehetnek a gyengébb figyelemnek? Mindig ugyanolyan szinten áll-e a figyelmünk?
    • Mit tehetünk, hogy a figyelmünket magas szinten tartsuk, fejlesszük?

  • Variációk:

    • Más parancsokkal.
    • A hibák számolásával.
    • A hibákhoz való viszony alakításával: “Elnézést kérek, hogy hibáztam.” “Megbocsájtunk.”

  • Biztonság:

    Ütközés elkerülése.

  • Nyomtatás: