Közös mese

A közös mesealkotásos gyakorlatok egy alap változata.

A tanulók körben ülnek és mondanak egy-egy kifejezést, melyet felírunk a táblára. Az első (jelentkező) tanuló feláll, a székek körül el kezd sétálni és közben egy akkor kitalált mesét kezd el mondani, amiben szerepel az a kifejezés, amelyet ő mondott. Amint a történetben elhangzik egy újabb előzetesen megadott kifejezés, az a tanuló aki azt a kifejezést megadta, feláll, beáll a kezdő tanuló mögé és folytatja a történetet úgy, ahogy ő szeretné. Mikor újabb megadott kifejezéshez ér, annak gazdája áll fel és folytatja a mesét. Addig megy ez így, míg minden kifejezés legalább egyszer el nem hangzik és minden tanuló részt nem vesz a mese alakításába.

Megjegyzések:

  • A tanulók vagy szabadon adnak meg egy-egy szót vagy kifejezést, vagy téma szerint kérjük tőlük.
  • Érzelmi fejlesztés során pl. a) felidézhetnek magukban egy olyan eseményt, ami valamiért nagyon erősen él bennük, különleges volt számukra és ezzel kapcsolatban keressenek egy cimkét (kulcsszót), b) egy-egy érzést nevezzenek meg.
  • Önismereti csoportnál megadhatjuk, hogy a kifejezés vagy szó valamiféleképpen kapcsolódjon magunkhoz, egy tulajdonságunkhoz, egy velünk kapcsolatos általában vagy pillanatnyilag fontos dologgal. Ez a kapcsolódás nem kell, hogy nyilvánvaló legyen, sőt… A végén mindenki beszélhet arról, hogy:
  • miképpen kapcsolódik az adott kifejezés hozzá (esetleg a többiek ki tudják-e találni, ha ismerik),
  • milyen élmény volt egy közös mese megalkotásában részt venni,
  • volt-e olyan rész, amikor ők teljesen másként alakították volna,
  • kialakult-e egy vázlatos irány amikor ők meséltek,
  • milyen érzés volt, amikor másként alakult a történet, mint ahogy várták.

Ha nem írjuk fel a táblára a választott kifejezéseket, hanem meg kell jegyezni, emlékezet fejlesztésére is jó. Ez esetben a játék elején gondoskodni kell arról, hogy valamilyen (mnemo-) technikával lehetőleg mindenki minden kifejezést megjegyezzen, mert különben a lánc megszakad, lesz aki nem fog mesélni.

Hasonló meseszövős változat a “Hullámzik a tenger” című játék, az kicsit élénkebb.

Amit fejleszt:

  • egymásra figyelés,
  • az érintés elfogadása,
  • verbális kreativitás,
  • érzelmek megnevezése, azonosítása, azok kapcsolása eseményhez,
  • nyelvi kommunikáció.

Megbeszélés néhány javasolt témája:

  • Mitől lesz jó, érdekes egy mese?
  • Mennyire volt nehéz folytatni?

Változatok:

  • Nincsenek megadott kifejezések, bárki folytathatja, de a játékvezető is kijelölheti a következő mesélőt.
  • Témát megadhatunk, de teljesen a csoportra is bízhatjuk.

További kiegészítés, szabályvariációk:

  • Kezdhetjük azzal a játékot, hogy előbb közösen kitaláljuk, hogy ki lesz a történet főszereplője, milyen nemű, korú stb.
  • Nem lehet ellentmondásba kerülni az előzőknek, az előzményeket figyelembe kell venni – ezáltal kényszerítjük a mesélőket, hogy jobban figyeljenek.
  • Igyekezni kell, hogy új elem kerüljön a szövegbe, mindenki tegyen hozzá egy új ötletet, ami előreviszi a történetet.
  • Minden ötletet elfogadunk, mert a cél az, hogy a gyerekek bátran megszólaljanak.
  • A játékvezető adhat közben támpontokat, kérdésekkel is segíthet ha szükséges, ha valakinek nincs ötlete. (pl. hozzá lehet fűzni a cselekményhez, lehet leíró rész, új szereplő, népmesei fordulat, ismétlés stb.
  • Ha esetleg a mese szövése közben túl hamar elpusztulna a választott főhős, csodás fordulattal újraéleszthetik.