• Rövid leírás:

    A játékosok körben állnak, egyik tenyerükkel pajzsot, másikkal kezükkel (mutatóujjukkal) kardot formálnak. A játékosok egymás mellett állnak úgy, hogy a kardjuk a mellette álló feltartott pajzsába mutat. Tapsra ki kell rántani a kardot, ugyanakkor a pajzsot formáló kézzel el kell kapni a szomszéd játékos ujját.

  • Jelleg:

    Energetizáló.

    Bármely foglalkozás elején élénkítésre vagy foglalkozás közben a pihenésként.

  • Hely:

    Teremben és szabadtéren egyaránt.

  • Létszám:

    3-főtől  nagyobb létszámig is (teljes osztály számára, vagy még több tanuló esetén is alkalmazható).

  • Életkor:

    6 éves kortól

  • Időtartam:

    5 perc

  • Elsődleges cél:

    Élénkítés, figyelem és emlékezet fejlesztése, egymásra figyelés, feszültségoldás. A foglalkozás megnyitása, ráhangolás.

  • Előkészítés:

    A hely előkészítése (pl. asztalok, székek eltávolítása). 1 perc. Álljanak körbe a jétékosok, egymáshoz csaknem hozzáérve!

  • Kellékek:

    Nem szükséges.

  • Felvezetés:

    Magyarázzuk el a szabályokat és azonnal próbáltassuk is ki a játékosokkal, hogy az egyes utasításokra mi a feladat!

    Mindenki emelje fel a jobb mutatóujját! Ez lesz a kard.

    Mindenki emelje fel a bal tenyerét a válla fölé, tenyérrel fölfelé! Ez lesz a pajzs.

    Adott jelre a kardot ki kell húzni a pajzsból, ugyanakkor a pajzsot formáló kézzel el kell kapni a kardot formáló ujjat. Ki a gyorsabb?

    A jel lehet taps, számolás háromra vagy bármilyen megbeszélt jel.

  • A játék menete:

    A játékvezető jelzésére a kardot formáló ujjat gyorsan el kell emelni a tenyérből (pajzsról), ugyanakkor a pajzsot formáló kézzel el kell kapni a kardot formáló ujjat. Ki a gyorsabb?

  • Lezárás:

    Ha a játékosok kellően felélénkültek, figyelnek egymásra, a játékot befejezzük.

    Amennyiben kiesésre játsszuk, előre meghatározott kieső/bennmaradó számú játékos esetén a játékot befejezzük és eredményt hirdetünk.

  • Feldolgozás, megbeszélés:

    Mi szükséges a játékban való sikerességhez? Mi jelentett nehézséget?

    Melyik volt könnyebb: elkapni, vagy kihúzni?

    Változott-e lelkiállapotunk a játék során? Milyen érzéseket váltott ki a játék? A gyakorlat mely tulajdonságainkat fejlesztette?

    Mi volt számunkra a fontosabb: a társ kezének elkapása, vagy az elkapástól való megmenekülés, esetleg csak a játék?

    A játékosok szabadidőben milyen esetben játszanák ezt a játékot?

    Kiesés esetén: milyen érzéseket szül a kiesés/bennmaradás? Volt-e vita arról, hogy ki esik ki?

  • Variációk:

    • Számolás: 1-2-3. Háromra kell kezdeni az akciót. Ugyanakkor a játékvezető kihangsúlyozhatja már a 2. vagy akár az 1. számot is, hátha már lesznek akik ekkor akcióba lendülnek.
    • Számolás helyett tapsra, kézemelésre, dobbantásra…
    • Pontozásra: mindenki számolja magának, hogy hányszor sikerült elkapni a szomszéd ujját.
    • Kiesésre: akinek elkapták az ujját, kilép a körből.

  • Biztonság:

    Kérjük meg a játékosokat, hogy ne szorítsák nagy erővel a társuk ujját!