Idegsejtek

Az idegrendszer működését modellező játék sokféle képességet, készséget is fejleszt, rendkívül kedvelik tanítványaink.

Kell hozzá egy pénzérme, minimum 5-5 fős csapatok, és egy játékvezető, valamint két könnyen elmozdítható tárgy.

A csapatok két párhuzamos oszlopban helyezkednek el úgy, hogy az első játékosok szemben állnak a játékvezetővel, a többiek háttal úgy, hogy a másik csapatot sem látják. A két oszlop jelképez két idegsejt hálózatot, melyek továbbítanak egy-egy ingert az érzékszervtől a végrehajtó szervig.  Mi is ez az inger? Hát az, ha a játékvezető feldobja a pénzérmét, és ha az leesés után fejet mutat. Erre az első játékos  megszorítja a mögötte lévő kezét, ő pedig az őmögötte állóét, és amikor ez az inger az utolsóhoz ér, ő elszalad (elugrik) a könnyen elmozdítható tárgyhoz, és visszahozza vagy csak felemeli (megegyezés szerint). Ha írást dob a játékvezető, akkor persze nem történik semmi, de azért mókás dolgok sülhetnek ki abból, ha az inger mégis végigmegy, az egyik csapat szalad, de nincs miért. Az a csapat győz, amelyik többször helyesen visszahozza a tárgyat.

Az inger továbbításakor beszélni nem szabad.

A mi változatunk:

• Az  utolsó játékosok ülnek, a játékvezetőnek háttal. Ez a két játékos egy iskolai padra, egymás mellé helyezi azt a könyökét, amelyik szabadon van (vagyis nem azt, amelyiken az inger érkezik).  Ha az inger megérkezik, akkor nem kell felállniuk, hanem azonnal le kell csapniuk a padra a tenyerükkel. Aki hamarabb csap és tényleg fejet dobott a játékvezető, nyer egy pontot.
• Mivel igen hamar elkezdik egymást hibáztatni a játékosok a hibás ingerküldés miatt (különösen a kezdő játékost), ezért minden pont után cseréljük a helyeket. Az első játékos eggyel tovább halad, az utolsó (a csapó) előre kerül az első helyre. Addig tart egy mérkőzés, amíg az egyik csapatból ismét az eredeti első kerül előre.
• Ha már jól megy egymásnak háttal a játék, meg szoktunk fordulni, úgy hogy lássák egymást a csapatok. Ilyenkor automatikusan trükközni, cselezni kezdenek a tanulók. Mindenki láthatja, hogy a kézszorítás indul-e, sokszor nem is adják tovább, hanem az utolsók azonnal csapnak az asztalra. Igen ám, de gyakran fölöslegesen! Ilyenkor kezdenek el maguktól taktikázni a csapatok: megpróbálják megtéveszteni az ellenfelet. A taktika megbeszélésére időnként lehetőséget adunk.

Javasolt megbeszélési témák:

• győzelem-vereség által kiváltott érzések,
• egymásrautaltság,
• taktikák, cselek, stratégiák, megtévesztés