Ház, fa, kutya

A csoport tagjai párokban helyezkednek el. A párok egymással szemben ülnek, térdük összeér. Térdükön alátét, azon egy A/4-es lap. A pár mindkét tagja egyszerre fog egy tollat.

A csoportvezető kérésére a pár mindkét tagja behunyja a szemét (vagy bekötjük nekik).

Képzeljenek el egy tetszés szerinti tájat, benne házzal, a ház mellett egy fával, mellette egy kutyával. Engedjék szabadon a képzeletüket. Kb. 1 perc csendes belső képalkotás után (lehet halk zenével, relaxációval, esetleg hosszabb ideig is) a csoportvezető arra kéri a párokat, hogy teljesen némán, egyszerre közösen rajzoljanak egy képet, amin a ház, a fa és a kutya van. Amikor minden pár elkészült, kinyithatják a szemüket (levehetik a kötést). Nézzék meg az alkotásaikat, mutassák be.

Változat:

  • bármely aktuális téma (pl. érzelmekkel, együttműködéssel vagy amiről a foglalkozáson szó lesz, amiről tanulnak stb.) vagy teljesen szabadon, meghatározott téma nélkül. (Ebben az esetben sem szabad megbeszélniük a pároknak, hogy mit és hogyan rajzoljanak.)

A csoportvezető arra kéri a résztvevőket, hogy mindenki hunyja be a szemét (jobb, ha bekötjük) és képzeljen el egy tetszés szerinti tájat, benne egy házzal, a ház mellett egy fával, mellette kutyával. Engedjük szabadon képzeletünket. Kb 2-3 perc múlva a csoportvezető arra kéri a párokat, hogy szavak nélkül teljes csendben rajzoljanak, a filctollat együtt fogva egy képet, amin van egy ház, egy fa és egy kutya. Amikor minden pár elkészült a feladattal a szemüket kinyithatják (leveszik róla a kötést) és a képeket közszemlére tesszük. A párok beszámolnak érzéseikről, tapasztalataikról, elemzik a produktumot és közösen megbeszélik, milyen élményeket szereztek a non-verbális kommunikációval, az empátiával, egymás befolyásolásával kapcsolatban.

 

 

Általában nagyon oldott hangulatú játék, nagy nevetések kísérik a kész rajzokat, így nehezebb feladatok után feszültségoldónak is alkalmas.

Fejlesztő hatás: A gyakorlat egyrészt alkalmas a non-verbális kommunikáció és az empátia gyakorlására, másrészt arra, hogy csoporttagok átéljék a társas hatékonyságukat és azt, hogy mennyire fontos számukra mások irányítása, s a személyes befolyásolás tényezőiről élményt, tapasztalatot szerezzenek.

Eszközigény: A4-s lap minden párnak, alátét és filctoll páronként 1 db, szembekötő mindenkinek

Megbeszélés javasolt témái:

  • nonverbális kommunikáció
  • beszámoló az érzésekről, tapasztalatokról
  • a produktum közös megbeszélése
  • empátia
  • befolyásolás
  • együttműködés
  • irányítás, alávetettség,
  • erőszakosság

Azt mondtam, hogy arc?

A tagok körben ülnek. A csoportvezető megkéri őket, hogy tegyenek le mindent és nézzenek rá. Mikor mindenki ránéz kérje meg a résztvevőket, hogy az összezárt öklüket tegyék az arcukhoz. Közben, mintha be akarná mutatni a feladatot, a csoportvezető az álla alá illeszti az öklét, Majd azt kéri, hogy senki se mozdítsa meg a kezét, hanem nézzenek így körbe.

Valószínű a csoport egy jó része az arca helyett az álla alá teszi az öklét.

Megbeszélés:

  • a nem verbális kommunikáció erejének demonstrálása.

Aknamező / Robbanó sakktábla

Keresünk egy olyan helyet, ahol a padlót négyzet alakú csempe/járólap borítja, sakktábla-szerűen.

Kijelölünk egy 8X8-as területet, úgy hogy látszódjon a határa. Ez a ,,veszélyes zóna”. A keretmese szerint robbanó aknákkal teli a terep. A feladat az, hogy minden résztvevő egymás után biztonságosan átjusson egyik helyről a másikra szoros időprésben, tíz perc alatt.

Játékvezetőként előzetesen felrajzoljuk a négyzetrácsos terepet magunknak és bejelölünk rajta nyíllal egy ,,biztonságos utat”. Az út körül satírozással jelöljük az aknásított mezőket. Kijelöljük a Start és a Cél mezőket.

A játék menete a következő: elindul az első játékos, óvatosan lépeget a négyzetekre. Ha a rajzunk szerint aknára lépett, felkiáltunk: Bumm! A játékos ekkor visszatér a kiinduló helyre. A következő játékos már látta, mely mezők biztonságosak, és csak azokra lép, kitapasztalva tovább is az utat. Ha hibázik, visszatér a kiinduló mezőre. A csapattagok hangosan irányíthatják, segíthetik egymást. A játékosok korlátlan számban próbálkozhatnak. A cél az, hogy mindenki átjusson az időlimiten belül.

Változatok:

  • a terület méretének változtatása
  • az idő változtatása
  • a segítésadás módjának változtatása: pl. szavak nélkül, mutogatással
  • egy-egy játékosnak meghatározott élete (próbálkozási lehetősége) van – különösen ha érzelmekkel kapcsolatos megbeszélés követi

 

Megbeszélés javasolt témái, kérdései:

  • milyen érzéseket keltett a játék
  • milyen érzéseket tapasztaltál társaidon
  • milyen képességek, készségek voltak szükségesek az eredményes játékhoz, ezek milyen egyéb fontos tevékenységekhez szükségesek
  • hogyan segítettek a társaid, te mivel járultál hozzá a sikerhez

 

 

 

Közös mese

A közös mesealkotásos gyakorlatok egy alap változata.

A tanulók körben ülnek és mondanak egy-egy kifejezést, melyet felírunk a táblára. Az első (jelentkező) tanuló feláll, a székek körül el kezd sétálni és közben egy akkor kitalált mesét kezd el mondani, amiben szerepel az a kifejezés, amelyet ő mondott. Amint a történetben elhangzik egy újabb előzetesen megadott kifejezés, az a tanuló aki azt a kifejezést megadta, feláll, beáll a kezdő tanuló mögé és folytatja a történetet úgy, ahogy ő szeretné. Mikor újabb megadott kifejezéshez ér, annak gazdája áll fel és folytatja a mesét. Addig megy ez így, míg minden kifejezés legalább egyszer el nem hangzik és minden tanuló részt nem vesz a mese alakításába.

Megjegyzések:

  • A tanulók vagy szabadon adnak meg egy-egy szót vagy kifejezést, vagy téma szerint kérjük tőlük.
  • Érzelmi fejlesztés során pl. a) felidézhetnek magukban egy olyan eseményt, ami valamiért nagyon erősen él bennük, különleges volt számukra és ezzel kapcsolatban keressenek egy cimkét (kulcsszót), b) egy-egy érzést nevezzenek meg.
  • Önismereti csoportnál megadhatjuk, hogy a kifejezés vagy szó valamiféleképpen kapcsolódjon magunkhoz, egy tulajdonságunkhoz, egy velünk kapcsolatos általában vagy pillanatnyilag fontos dologgal. Ez a kapcsolódás nem kell, hogy nyilvánvaló legyen, sőt… A végén mindenki beszélhet arról, hogy:
  • miképpen kapcsolódik az adott kifejezés hozzá (esetleg a többiek ki tudják-e találni, ha ismerik),
  • milyen élmény volt egy közös mese megalkotásában részt venni,
  • volt-e olyan rész, amikor ők teljesen másként alakították volna,
  • kialakult-e egy vázlatos irány amikor ők meséltek,
  • milyen érzés volt, amikor másként alakult a történet, mint ahogy várták.

Ha nem írjuk fel a táblára a választott kifejezéseket, hanem meg kell jegyezni, emlékezet fejlesztésére is jó. Ez esetben a játék elején gondoskodni kell arról, hogy valamilyen (mnemo-) technikával lehetőleg mindenki minden kifejezést megjegyezzen, mert különben a lánc megszakad, lesz aki nem fog mesélni.

Hasonló meseszövős változat a “Hullámzik a tenger” című játék, az kicsit élénkebb.

Amit fejleszt:

  • egymásra figyelés,
  • az érintés elfogadása,
  • verbális kreativitás,
  • érzelmek megnevezése, azonosítása, azok kapcsolása eseményhez,
  • nyelvi kommunikáció.

Megbeszélés néhány javasolt témája:

  • Mitől lesz jó, érdekes egy mese?
  • Mennyire volt nehéz folytatni?

Változatok:

  • Nincsenek megadott kifejezések, bárki folytathatja, de a játékvezető is kijelölheti a következő mesélőt.
  • Témát megadhatunk, de teljesen a csoportra is bízhatjuk.

További kiegészítés, szabályvariációk:

  • Kezdhetjük azzal a játékot, hogy előbb közösen kitaláljuk, hogy ki lesz a történet főszereplője, milyen nemű, korú stb.
  • Nem lehet ellentmondásba kerülni az előzőknek, az előzményeket figyelembe kell venni – ezáltal kényszerítjük a mesélőket, hogy jobban figyeljenek.
  • Igyekezni kell, hogy új elem kerüljön a szövegbe, mindenki tegyen hozzá egy új ötletet, ami előreviszi a történetet.
  • Minden ötletet elfogadunk, mert a cél az, hogy a gyerekek bátran megszólaljanak.
  • A játékvezető adhat közben támpontokat, kérdésekkel is segíthet ha szükséges, ha valakinek nincs ötlete. (pl. hozzá lehet fűzni a cselekményhez, lehet leíró rész, új szereplő, népmesei fordulat, ismétlés stb.
  • Ha esetleg a mese szövése közben túl hamar elpusztulna a választott főhős, csodás fordulattal újraéleszthetik.

Démonjaink

Rossz szokásaink, tulajdonságaink, rossz körülményeink – helyzetünk átgondolása.

  • Mindenki írjon 3 olyan tulajdonságot, szokást, félelmet amely akár ezeknek a démonoknak is tulajdonítható lehetne. A lapokra nevet ne írjanak!
  • Felolvassuk a démoni tetteket, tulajdonságokat. Közben nem kell találgatni hangosan, hogy ki írhatta, nem is kell jelezni a tulajdonság gazdájának.

 

Kiegészítő megjegyzések:

  • A játékot megelőzően érdemes röviden a démon hitről. A démonok olyan lények, melyek negatívan befolyásolják életünket, szokásainkat, tulajdonságainkat, körülményeinket, érzéseinket, indokolatlan aggódást, szorongás, félelmet keltenek. Ezektől meg akarunk szabadulni. A démonokhoz hasonló más képzelt lények.
  • 6. évfolyamosokkal játszottuk, jól összeszokott csoporttal, tehetséggondozó foglalkozáson. Rendkívül őszintén nyilatkoztak, nagy figyelemmel hallgatták egymást. Más csoportnál még nem szereztünk tapasztalatot.

Megbeszélés:

  • Mik lehetnek démonok számunkra a felolvasottakon kívül? Melyek a démonság jellemzői?
  • Vállalja-e valaki, hogy elmondja, hogy mit írt? Szükség van-e bátorságra, ahhoz, hogy felfedjük démonjainkat?
  • Nehéz-e erről beszélni mások előtt? Magunk előtt? Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy valaki nyíltan bevallja ezeket a tulajdonságokat, szokásokat, félelmeket – amelyektől meg akar szabadulni?
  • Van-e olyan ember köztünk vagy környezetünkben/az életben, híres emberek körében, akinek szerintünk  nincsenek (vagy jelentéktelenek) a félelmei, szorongásai, rossz tulajdonságai …?
  • Milyen érzés az, ha más is írta valamely nem kívánt tulajdonságunkat, szokásunkat, félelmünket?
  • Volt-e a felsoroltak közül, amelyeket nem érted, hogy miért démonok?

Boldog családok

Négy fős csoportokban írjanak a tanulók kártyákra családi neveket és családi pozíciókat (apa, anya, gyerek, nagypapa stb.). Lehet játszani  híres emberek családjával is, pl. a zeneszerző Liszt esetén: Liszt apa, Liszt anya, Liszt lánygyerek, Liszt fiúgyerek stb.  Ha a csoport létszáma nem a négy többszöröse, akkor lehet nagyszülőket és több testvért is bevonni.

  • Ha kiosztották a pozíciókat, álljanak össze egy csoport

Feladat:

  1. Alakítsatok 4 fős csoportokat! (Ha ez pontosan nem lehetséges, akkor a maradék létszámmal 5 fős csoportokat is.)
  2. Mindenkinek adjatok egy-egy lapot (kártyát, cédulát)!
  3. A csoportok beszéljék meg, hogy melyik valós vagy kitalált család tagjai lesznek!
  4. A családon belül döntsétek el, ki lesz az apa, anya stb. és ennek megfelelően írjatok a cédulákra családneveket és pozíciókat (pl. Liszt apa)!
  5. Keverjétek össze a kártyákat, majd osszátok ki véletlenszerűen, de ekkor még ne nézze meg senki, hogy mit kapott!
  6. Sétálgassatok a teremben és keressétek meg a saját családtagjaitokat! A keresés módját meghatározhatjátok, ha több menetet játszatok, lehet mindig másként, pl.:
    1. első körben hangosan, beszéddel
    2. második körben csendben
    3. harmadik körben hátra ragasztott lapokkal, csendben
  7. Ha megtaláltátok egymást a család helyezkedjen el a megadott módon, pl.:
    1. körben állva, egymást vállon átölelve,
    2. körben ülve széken
    3. egy széken ül a legidősebb férfi (nagyszülő vagy apa), a térdén sorban a fiatalabbak

Keverjük össze a kártyákat, majd osszuk ki véletlenszerűen. Ekkor még ne nézze meg senki, hogy mit kapott. Jelre olvassa el mindenki a kapott kártyán szereplő családnevet és pozíciót, majd a teremben sétálva keresse meg mindenki a családtagjait.  A családtagoknak családonként le kell ülni egy csoportba. Versenyre is játszhatjuk: az a család az első, akik először ülnek le a meghatározott rendben. Több menetet rendezhetünk: a következő menetben ismét véletlenszerűen osztjuk a lapokat.

 

Megbeszélés:

  • volt-e valami kellemes/kellemetlen érzések játék közben?
  • mennyire volt nehéz a különböző változatokban játszani?
  • mennyire segítették egymást a játékosok (volt-e aki nem segített)

Ez a fülem…

Idegen nyelv tanulása során a testrészek megnevezésének tanulásához is kiváló, figyelemfejlesztő páros gyakorlat.

A tanulók keresnek magunknak egy társat. Kiválasztják, hogy ki kezdi a játékot. A játék menete:

  • a kezdő játékos valamelyik testrészére mutatva egy másik testrészt nevez meg, pl.: „Ez a fülem.”, közben egy testrészére, de nem a fülére mutat, pl. az orrára.
  • a másik játékos erre megnevezi azt a testrészt, amire az első játékos mutatott (pl. orr), közben azonban egy másik testrészére mutat.
  • A játék felváltva így folytatódik, amíg el nem rontja valaki. Vagyis mindig azt a testrészt kell megnevezni, amire az előző játékos mutatott.
  • Minél gyorsabban kell játszani. Lehet számolni a győztes pontokat, és 1-2 perc után a győztesek keresnek maguknak másik párban győzteseket és velük folytatják, a vesztesek a vesztesekkel.

Megbeszélés:

  • milyen képességet fejleszt a játék
  • kinek volt nehéz/könnyű
  • van-e valamilyen kapcsolata az ebben a játékban mutatott sikeresség más tevékenységben való sikerességgel (pl. tanulásban, sportban)

Kiegészítő megjegyzések:

10-12 évesekkel próbáltuk, számukra nagyon nagy figyelmet igénylő játék. Jó, ha felkészítjük őket előre, hogy nem lesz könnyű gyakorlat, nagyon kell koncentrálniuk. Inkább tehetséggondozó foglalkozáson vált be, de bármely 5-6. évfolyamos osztályban alkalmazható. Idősebbeknél még nincs tapasztalatunk.